Bejelentés



Aikido Kangen Dojo
















Mivel szerintünk egy megfelelő alapozás nélkül nem lehet elsajátítani az Aikido technikák hatékony végrehajtását, ezért mindenkinél egy komoly alapozással kezdünk! Ameddig kézség szinten nem sajátította valaki el ezt a kihon-wazát, addig nálunk nem léphet tovább! Ezért kedves érdeklődő arra kérünk téged, hogy ha azonnal technikákat akarsz gyakorolni, akkor keress magadnak egy másik dojót, mert nálunk az első hónapokban csak alapozásra számíthatsz! Kokyu: légzés. Kettős funkciója van: friss oxigént biztosít sejtjeinknek a működéshez, izmainknak az összehúzódáshoz, de ugyanakkor a természet ki-jét is belélekezzük! Nagyon fontos a megfelelő légzéstechnika, a légzés ritmusa! Ez a ritmus biztosítja számunkra azt, hogy a folyamatos mozgás közben kevésbé fáradunk el. Ha szétesik a ritmus, kapkodni kezdjük a levegőt! Befogadó mozgás esetén belélegzünk, kiterjesztő mozgás esetén kilélegzünk. Nyújtáskor, erőfeszítéskor kilélegzünk! A kilégzés erőteljes és gyomorból jön. Torokból nem akadályozzuk, hanem szabadon áramlik, esetleg rezonáltatjuk! Ezzel jön létre a kiai, a harci kiáltás. Ilyenek a: hai, iai, ie és a to. Hara: alsó energiaközpont. A köldök alatt és mögött 2 ujjnyira. A ki, a belső erő központja. Ide gyűjtjük azt erőteljes hasi légzéssel és haspréssel. Erre összpontosítva az egész súlypontunk alacsonyra kerül. Seiza: térdeplő ülés. A fiúknál a két térd között 2 ökölnyi távolság, lányoknál teljesen zárt. A bal nagylábujj a jobb alatt és beülünk a sarkok közé. Állat leszegezzük, és a fejtetőt felnyomjuk a plafonra. Ha fáj a térdünk, akkor átülhetünk törökülésbe, de falnak támaszkodni vagy heverészni a tatamin szigorúan tilos! Rei: meghajlás. Ülésben za-rei. Letesszük előbb a bal tenyerünket, majd a jobbat magunk elé a földre és egyenes derékkal meghajolunk. A két mutató- és hüvelykujj háromszöget zár be egymással. A súlypontot nem helyezzük előre! Állásban ritsu-rei. Egyenes derékkal kb. 45°-os szögben. Ameddig lehet, követjük a partner tekintetét, az alacsonyabb övfokozatúnak mélyebb és hosszabb kell legyen a köszönése! Meghajláskor a bokken/nihonto a bal kézben, jo/tanto a jobb kézben. Ukemi: Tartalmazza a gurulásokat és eséseket. Előre-mae, hátra-ushiro, oldalra-yoko. A balesetek elkerülése miatt csak ezek megfelelő elsajátítása után kezdünk el technikákat gyakorolni! Egyedi jellegzetessége dojónknak az, hogy az eséseknél ritkán (inkább csúsztatás), vagy egyáltalán nem tompítunk kézzel! A tompítást a test többi izomcsoportja (külső comb, lábikra, oldal és felkar) vette át. Ez annak köszönhetően alakult ki nálunk, hogy a sempai-ok huzamosabb ideig edzettek parkettán és linóleumon… A megfelelő alapozás után bármilyen körülmények között - akár puszta betonon is - képesek vagyunk így esni - a sérülés legcsekélyebb veszélye nélkül. Úgy gurulásnál, mint esésnél (a gyorsaság miatt) a lehető legkisebb gömbformába igyekszünk összehúzódni, majd talpon állva minél hamarabb újra szembefordulni az edzőpartnerünkkel. Kamae: A testtartás. Shizenhontai – természetes alapállás: Vállszélességű terpeszben egyik láb elöl, a másik nagylábujja az első sarkával egy vonalban (vagy egy talpnyi távolságra), max. 45°-os szögben kifelé fordulva. Térdek enyhén hajlítva, a sarkok kissé elemelve a földről. A karok lazán a test előtt, tegatana-kardkéz tartásban! Az elöl lévő lábhoz tartozó kéz szegycsont magasságában, a másik a harától tenyérnyi távolságban. Migi-kamae – jobb láb van elől. Hidari-kamae - bal láb van elől. A túl mély állás, amikor kb. 2 talpnyi távolság van a két láb között az nagy stabilitást biztosít, edzi az egészséges térdeket, de akadályozza a gyors mozgást bármely irányba, hátrafelé pedig valósággal kitámasztja a testet! Tegatana: A kardkéz az Aikido egyik legfontosabb alapeleme! Behajlíthatatlan, a kard enyhe ívét követő kar. Az ízületek megfelelő pozíciójának és nem az izmoknak köszönhető a tartása! A legtöbb, ha nem minden technikánál alkalmazzuk! Ma-ai: Harmonikus állás. A kéz vagy a fegyver hatótávolságának peremén tartózkodik mindkét partner. Hanmi: Fogás. A fogás szoros kell legyen, de csak könyöktől dolgozik a kezünk. A váll és az egész test laza azért, hogy a lehető legjobban le tudjuk reagálni a partner mozgását. Minden fogásnak célja van. Általában vagy az adott kezet hatástalanítjuk, és utána megütjük a partnert, vagy pedig annak segítségével levisszük a földre. Fogásnál támadjuk szemből a csuklót egy kézzel – katatedori (azonos oldal ai-hanmi/ellentétes oldal gyaku-hanmi), két kézzel ryote-mochi, a két kezet, ryote-dori, egyik könyököt hiji-dori, mindét könyököt ryo-hiji-dori, egyik vállat kata-dori, mindkét vállat ryo-kata-dori, mellkasi kabáthajtókát mune-dori, egyik váll fogása és egyenes ütés fejre kata-dori-menuchi. Hátulról két csukló fogás ushiro-ryote-dori, két könyék ushiro-hiji-dori, két váll ushiro-kata-dori, hátsó kabát hajtóka ushiro-eri-dori, folytás ushiro-kakae-dori, a két kar leszorítása, ölelés ushiro tekubi-dori. Ashi: Lépés. Minden esetben csúsztatott lépés. Csak a sarkat emeljük el a talajtól. Az első talppárnát csúsztatjuk. A csípő végig egy síkban mozog – a talajjal párhuzamosan, nem imbolyog le-fel! Ayumi ashi – váltott lábbal való közlekedés. Tsugi-ashi – azonos lábbal elöl, toló járás, a hátsó láb indít. Okuri-Ashi – u.a. mint a tsugi-ashi, csak az első láb indít. Irimi: belépés. Célja, kikerülni a támadás vonalából, és a partner mellé kerülni. Kerülhetünk elé /b>omote/soto és a háta mögé ushiro/uchi. Tenkan: forgás. Leggyakrabban 180°-os fordulat. Forgáskor a lábujjak és a sarok elemelkedik a talajtól és a súlypont a forgástengely fölött van! Tai sabaki: egy irimi, majd egy tenkan annyi különbséggel, hogy a gyorsaság miatt, már az első lépésnél ráfordulunk az adott irányra (90°-os fordulatot teszünk) Atemi: ütés. A partnert fogásokon kívül ütéssel, meg rúgással is támadhatjuk. Egyenes ütés testre chudan-tsuki, fejre jodan-tsuki, öv alatt gedan-tsuki. Függőleges csapás fejre shomen-uchi, íves csapás halántékra, vagy nyaki ütőérre yokomen-uchi. Oldalsó köríves ütés (vízszintes) kézháttal soto-yoko-uchi. Az egyenes rúgás előre mae-geri, oldalra yoko-geri, oldalra köríves mawashi-geri. Viszont az ellentámadás indítását is a támadási irányból való ellépés után egy atemi – testre, vagy arcra bevitt szűk ütés követ. Ez elvonja a támadó figyelmét és besegít az egyensúlyvesztés létrehozásába. Fogásokból való szabadulás: Az összezáródó ujjbegyek irányába történi oly módon, hogy az alkart erőkarként forgatjuk a csuklófogás középpontja körül. Minden erőlködés nélkül működik! Egyensúlyvesztés: A partner két talpa közötti alátámasztási felületre merőlegesen kitolva/húzva a súlypontját hozhatjuk létre a leghatékonyabban az egyensúlyvesztést. Waza: technika. Amikor mindkét partner áll: tachi-waza. Amikor az egyik térdepel: hamni-handachi-waza. Amikor mindkettő térdepel: suwari-waza. A dobás technika: nage-waza. A leszorítás technika: osae-waza. A folytás technika: shime-waza. Feszítés technika: kansetsu-waza. A szabad gyakorlás: juwaza. Zan-shin: a szellem kiterjesztése. Egész gyakorlás alatt meg kell őriznünk a test-szellem-lélek egységét, a környezettel és az adott partnerünkkel létrehozott harmóniát. Ezt akkor tudjuk kivitelezni, ha gondolataink nem kószálnak el, hanem minden érzékszervünkkel figyelünk! Nemcsak nézünk, egy dologra fókuszálva a környezetünkben, hanem látunk! Kiterjesztjük a látómezőnket és a periférikus látásunkkal érzékeljük a környezetünket! Tada-ima: Csak most! Csak a mostani pillanat létezik! Ami elmúlt az már emlék, a jövő még csak gondolat! Csak a jelen létezik! Balesetveszélyes, ha elkalandozik a gondolatod, és nem figyelsz arra, ami éppen most történik körülötted! Örök kezdők szelleme: Mindig úgy gyakorolunk, mintha akkor hajtanánk végre először az adott technikát. Nyitottak vagyunk minden mozdulatra. Figyelünk! Mert minden mozdulat más, nem lehet kétszer ugyan úgy végrehajtani egyetlen technikát sem! Annyi minden befolyásolja a végrehajtást, hogy minden alkalommal új lehetőségekkel találkozunk. Fegyverek: Gyakorlás közben fából készült gyakorlófegyvereket használunk: fakard-bokken (a japánkard-nihonto helyett), 128 cm hosszú bot-jo (a lándzsa-yari helyett), fakés-tanto a japántőr helyett. Ugyan olyan óvatosan és tisztelettel kell kezelni, mint az éles fegyvereket! Magasabb szinten fontos gyakorolni éles nihonto/katanával is, mivel az Osensei ezekből a mozdulatokból fejlesztette ki a különböző pusztakezes gyakorlatokat, és másképpen nem lehet elég jól megérteni a tanításait!




Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!